2009. április 22.
A Gyermekkönyvtári Műhely immár negyedik alkalommal szervezte meg találkozóját, melyre most közel negyvenen mentünk el. Mostani vendéglátónk a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár volt. Ezúttal „Ahol a madár se jár…” címmel a népmesét jártuk körül érdekes előadásokkal és egyéb programokkal.
Bazsóné Megyes Klára után a házigazdák részéről Szalai Gáborné is köszöntötte a résztvevőket. A köszöntők után már a népmeséé volt a főszerep. Elsőként József Rozsnyai Júlia mintegy illusztrációként a róka és a farkas meséjét „rontotta el”, mai módon előadva. Agócs Gergely előadásában a népmeséről, a hagyományos mesemondásról, a hagyományok szerepéről, fontosságáról beszélt. Bemutatta, hogyan hangzik a mese a maga természetes formájában, szó volt a hagyomány szerepéről, mely az egyes közösségekben az identitástudat és a származástudat megtartója. Ennek kapcsán elmondta, hogy véleménye szerint a gyermekkönyvtárosok is sokat tehetnek ennek érdekében, hiszen ők abban az életkorban találkoznak a gyermekekkel, amikor ezek a pillérek kialakulnak bennük.
Agócs Gergely előadása után Kovács Marianna az egyik helyi általános iskola diákjainak mesélt, már hagyományos módon. Öröm volt nézni, hogy a gyerekek milyen örömmel, lelkesedéssel folytak bele a mesébe, hogyan éltek együtt a történettel, egymás szavába vágva válaszoltak a kérdésekre. Ha már itt voltak a gyerekek, egy mesével nem engedtük el őket. Nagy Anikó néptáncoktató néhány kedves, mozgásos játékot tanított nekik, amibe szintén nagy lelkesedéssel vetették bele magukat. Ezzel a gyermekkorunkat is felidézhettük, hiszen láttunk olyan játékot, amit mi magunk is játszottunk még annak idején.
Ebéd után ismét komolyabb vizekre eveztünk, Stiblár Eika pszichológus a népmesék pszichológiai vonatkozásairól tartott előadást. A mese, mint szimbolikus történet lehetőséget nyújt a továbbfejlődésre, a problémamegoldásra.. A szimbólumok megtelnek mondanivalóval és ha hozzátesszük a saját történetünket, akkor a mesének aktualitása lesz, a tanítások megérintenek, biztonságot, erőt adhatnak. Hogy a mesék nem csak a gyermekeknek szólhatnak, nem csak nekik lehetnek érdekesek, bizonyította Kovács Marianna és Tóth Katalin Ágnes, akik egy enyhén pajzán mesét adtak elő a meseposztó segítségével, de már csak szigorúan felnőtteknek.
A „komoly” munka végeztével akinek kedve volt- még készíthetett pólyás babákat. Ezek a kis figurák egyszerű anyagokból, pillanatok alatt elkészíthetők és itt az is kiderült, hogy nem csak a gyerekek élvezik a játékkészítést, mi magunk is vidáman vágtunk, szabtunk majd büszkén mutogattuk „művünket.”
Nagyon színes, változatos és jó hangulatú volt ez a nap. Beszéltünk komoly dolgokról, de emellett a mese, a játék és a humor örömét is felfedeztük, ami – valljuk be -felnőtt fejjel már kicsit nehezebb.
Köszönjük a kollégáknak, hogy megszervezték ezt a napot és reméljük, hogy ősszel Vácon hasonlóan hasznos és vidám napot tudunk majd együtt tölteni.