2024. június 19.
Az MKE Pest Megyei Szervezete sok-sok éve júniusban összegyűjti a tagokat egy ünnepi, ám mégis bensőséges találkozóra, a Könyvtárosnapra. Tulajdonképpen minden alkalommal ugyanaz a „koreográfia”, de a fogadó könyvtár, a fogadó település sajátosságai meghatározóak, színesítik, változatossá teszik az eseményt. Így volt ez az idén is, amikor a Gödöllői Városi Könyvtárba látogattunk el.
Finom, saját készítésű süteményekkel, házi szörppel (na és a könyvtárosok üzemanyagával, a kávéval) vártak bennünket, ami megalapozta a jókedvünket. Kitűnő bevezető volt, de igazán akkor kezdtük érezni a hely hangulatát, amikor Liskáné Fóthy Zsuzsanna igazgató asszony „kedvenc polgármesterem” kifejezéssel konferálta fel Gémesi György köszöntőjét. A köszöntő aztán valóban nélkülözte a formalitásokat, cserébe érzékeltette, hogy bizony itt egy szeretett, támogatott intézményben vagyunk, ahol, ha kell, a kabinetvezető úr beáll növényeket ültetni a belső udvaron. Kicsit előreszaladtam, mert ezt a kertészkedős epizódot már Zsuzsi előadásából ismerhettük meg, aki a könyvtár sikereiről, az elmúlt időszak történéseiről beszélt. Hogy hogyan próbálnak igazi közösségi térként működni, a hagyományos dokumentumkölcsönzésen és tájékoztatáson kívül milyen erőket mozgósítanak, milyen elképzeléseket próbálnak megvalósítani céljaik elérése érdekében. Sikersztori az övéké, tagadhatatlan. Persze ehhez sok-sok feltétel, szerencsés lehetőségek kellenek, pl. kifejezetten könyvtárnak tervezett, modernnek mondható (legalábbis könyvtári viszonylatban) épület, a város befogadó közege, a fentebb említett hivatali támogatottság, stb., de úgy gondolom, ezeket a lehetőségeket meg is kell ragadni, ki is kell használni, csak akkor jön a siker.
A következő előadásban (itt említeném meg, hogy két rövid, lényegre törő, érdekes beszámolóról van szó, nem órákig elnyújtott, hivatalos, türelmet próbáló esetekről), Istók Anna beszélt, aki bár a gödöllői könyvtár igazgatóhelyettese, most az MKE vezetőségi tagjaként állt előttünk, és a „nagy egyesület” vezetőségének a hagyományokra épülő, ám a működést megújító tevékenységéről számolt be. Üdítő volt hallgatni a friss elképzeléseket, a tagság véleményét figyelembe vevő, az egyesületi munkát jelentősen átalakító terveket. Sok sikert kívánok a csapatnak, haladjanak előre ugyanezzel a lendülettel, mindannyiunk megelégedésére és hasznára. Ezúton is felhívom a figyelmet Panni egyik fontos felhívására: aki erőt és kedvet érez önkéntesként bekapcsolódni ebbe az óriási munkába, jelentkezzen bátran, feladat van bőven! Fiatalok, vagy régebben fiatalok, itt a jó lehetőség a szakma megújításában való részvételre!
Ezután jött a találkozó pityergős része: a Téka-díjak átadása/átvétele. Téka díjat kaphat az a könyvtáros, aki 25 éve a megyében tevékenykedik, és a szervezetünk tagja. Alanyi jogon jár mindenkinek, aki „lehúzta” ezt az időt, nem kell pályázni rá. Kollégáim szerint inkább Kitartás-díjnak kellene nevezni. Oklevelet, és a százhalombattai művész, László Bandy egy dedikált grafikáját kapja az arra érdemesült kolléga. Ebben az évben ketten részesültünk a megtiszteltetésben: jómagam és Kissné Vajda Zsuzsa a százhalombattai könyvtárból. Külön megtiszteltetés volt Zsuzsival átvenni a díjat, hiszen a családi kötődések mellett (a lányom tőle is tanulta a szakma titkait), az érdi és a battai könyvtár rengeteg vonatkozásban testvérként tekint egymásra. Idén először a kollegáink nem csak laudációval, de egy-egy rövidke filmmel is köszöntöttek bennünket, amit ezen a felületen is köszönök a saját „lányaimnak”, meghatóak voltak kedves szavaik.
Anton testvér bűvészmutatványai után a finom ebéd következett (újabb sütis-bodzaszörpös-kávés kísérővel), majd választható jelleggel különböző programokon vehettünk részt: kisvasutas kiránduláson mutattak be nekünk néhány helyi nevezetességet, de lehetett irányított sétát tenni a közeli parkban. Lehetőség volt a könyvtárral való közvetlen ismerkedésre is.
Ami az időrendből kimaradt: Koglerné Hernádi Ágnes, szervezetünk elnöke bejelentette, hogy elhagyja szeretett könyvtárosi pályáját, új, más típusú munkakörben dolgozik tovább. Szerencsére a szervezetben betöltött tisztségét, feladatait továbbra is el tudja látni. Sok sikert kívánok neki, és bízom benne, hogy még gyakran dolgozhatunk együtt!
Összegezve: tartalmas és jókedvű találkozón vettünk részt, nagyon élveztem, hogy kitűnő arányban volt a szakmai előadásokra és a baráti csevegésekre fordítható idő, nagyon laza és személyes hangulatban telt az egész nap. Aki szervezett már ilyen eseményt, az tudja, milyen nagy előkészületeket, mennyi munkát igényel, hogy ez legyen a végeredmény, s hogy mindenki mindig tudja, hova kell mennie, mi történik, és ha nem, akkor mindig kéznél legyen egy helyi könyvtáros, aki mosolyogva segít. Köszönjük gödöllőiek, azzal együtt, hogy kicsit (???) irigyek vagyunk Rátok a körülményeitekért! De hogy is mondják? Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
