2008. június 18.
Csepereg, esik, zuhog. Ez a nap is jól kezdődik… S mintha semmi sem mozdulna, csak esik tovább és tovább. Cegléd városa csendben fürdik.
Pocsolyás járdánk a gyerekkönyvtár ajtajához vezet bennünket! A kapun belépve nyüzsgő könyvtáros had közepébe csöppenünk!
Az eleven fogadtatás és a köszöntés baráti hangulatát „lélekrevaló” meglepetésként batyuba kötve magunkkal visszük. Kicsiny seregünket körbezárja a könyvtár zöld kertje, védelmét elhagyva, a Református Nagytemplom felé sétálunk. A felhők is eltűnnek, megmoccan a város.
A Nagytemplom szolgálattal és alázattal koptatott padsorai között, furcsán ünnepi hangulatban kerül sor a Téka-díjak átadására. Csak egy pillanatra bár, de igyekeztek megállítani azt a 25 évet, amit a díj jelképez. De az idő nem áll meg, s még a Föld is forog. Nekünk forog. Tűri László tanár úr kifordította nekünk a ceglédi templom négy sarkát és a dobverők sorra peregtek le az alkalmi pultról, hogy egy rövid időre Foucault-ingája mutassa be ceglédi dobszólóját.
Nincs időnk ocsúdni, mi is felvesszük a Föld mozgását, és a művelődési központ színháztermében „gondolatébresztő félórák” pezsgő forgatagában a gyermekkönyvtári tevékenység minden örömével és bánatával ismerkedünk meg. Voltak határainkat átlépő könyvtárak képei a gyergyószentmiklósi Pokol kapujából. Voltak történetek az óperencián innen, amit a többek között Némedi Tivadarnénak és a házigazdáinknak valamint Gyöngyösi Zsuzsának köszönhetünk. Voltak álmokból rajzolt mesekönyvek interneten túl a Cerkabella, Pagony, Naphegy kiadók ceruzáiból. És voltak kérdések Péterfi Ritától, gyermekbarát honlapokról. A kérdés örök velük vagy nélkülük?
Kanyarodó gondolataink nem fordították ki a Földet irányából. Telt az idő s bennünket várt a szépen terített asztal és a fejedelmi ebéd!
Odakinn végleg eláll az eső, megélénkül a délutáni forgalom. Az utolsó helyszínre ballagunk. Dobmúzeum, bőr; fém; fa; egy ”bálna szívdobbanása”, és egy ceglédi dobos, aki talán képes néhány pillanatra megállítani a Föld forgását!
Lassan felszáradnak a tócsák, az utcákon emberek, talán egymáshoz sietnek, mi búcsúzunk! Este lesz és a Föld még mindig forog, de ma egy rövid időre nekünk forgott! Köszönjük Cegléd!
