Az utóbbi néhány esztendőben, főleg 2003-2004. folyamán sok Pest megyei könyvtár ünnepli fennállásának kerek, jubileumi, elsősorban 50. évfordulóját. Egy intézmény történetének 50 éve lehet, hogy nem számít soknak, különösen, ha azt nézzük, hogy több régi, nagy hagyománnyal rendelkező város – pl. Vác, Cegléd – könyvtára ennél idősebb. Azt gondolom azonban, hogy ez az 50 év, ebből is az utolsó 10-15 esztendő, olyan korszakos, sorsfordító változásokat hozott, melyeknek során a könyvtár jelentős szerepváltáson ment át. Persze a változásoknak nem voltunk passzív résztvevői, nemegyszer mi indukáltuk ezeket.
 
Ezekről a szerepváltásokról (is) számot adtunk 2004. szeptemberében Érden, a Csuka Zoltán Városi Könyvtár 50. születésnapja alkalmából rendezett 2 napos nemzetközi konferencián. A több mint 100 fő, elsősorban Pest megyei könyvtáros, részvételével zajló tanácskozás témája címéből következik: Városi könyvtárak az ezredfordulón.
Szeptember 22. – a tanácskozás első napja – egyébként is ünnep a könyvtár életében. Ez a nap Csuka Zoltán születésnapja, ebből az alkalomból valamilyen módon minden évben megemlékezünk a névadó költőről, irodalomszervezőről. Most szorosan vett szakmaisággal tettük ezt.
 
A konferencián Papp István előadásán keresztül áttekinthettük az elmúlt 50 esztendőt, a jelentősebb sorsfordítókat, az esetleges buktatókat – melyeket hol kikerültünk, hol megbotlottunk bennük.
Nagy Attila a közkönyvtárak a társadalmi integrációs folyamatokban játszott szerepét elemezte. Mindkét téma és előadó olyan izgalmas kérdéseket vetett fel, melyek megválaszolása továbbgondolkodást feltételez a gyakorló könyvtárosok részéről.
 
Biczák Péter ugyancsak érdekes, de sokkal tényszerűbb, sőt, „számszerűbb” előadása a Pest megyei városi könyvtárak helyzetéről számunkra is meglepő, helyenként döbbenetes képet festett.
Tóth Lászlóné, a monori könyvtár, Szalai Gáborné, a százhalombattai könyvtár igazgatója hozzászólásából megtudhattuk, hogyan zajlottak ezek a változások egy-egy könyvtár életében, hogyan élték meg (és hogyan élték át!) a különböző fordulópontokat a könyvtárosok.
 
Három előadás foglalkozott egy-egy szűkebb szakterülettel, különgyűjteménnyel: Mándli Gyula már szobi éveiben, majd váci igazgatóként is kiemelkedő eredményeket ér el a helyismereti-helytörténeti munkában, az ezen területhez kapcsolódó gondolatait osztotta meg velünk. Némedi Tivadarné, a kiválóan működő ceglédi gyerekkönyvtár tevékenységének ismertetésén keresztül a gyerekkorosztályok olvasóvá neveléséről beszélt. Az érdi könyvtár zenei könyvtárosa, Nida Judit a talán mostohagyereknek tekinthető fonotékákról, videogyűjteményekről, zenei részlegekről készített dolgozatot, tett fel ezekhez kapcsolódóan néhány kérdést (Már önmagában a gyűjtemény elnevezése is vitát válthat ki!) Csonka Mária dunakeszi könyvtárigazgató korreferátumában beszélt a marketingtevékenységről, szólt a könyvtáros sokrétű felelősségéről a kapcsolatrendszer kialakításában, fenntartásában, ezzel is illusztrálva a változások sokszínűségét. Fülöp Attiláné, a gödöllői könyvtár igazgatóhelyettese a helytörténeti gyűjtőmunka, a helyismereti különgyűjtemény fontosságát emelte ki a lokálpatriotizmus kialakításában, erősítésében.
 
A nemzetközi konferencián a szlovákiai könyvtárügyet, illetve saját könyvtárát mutatta be Szilágyi Márta Érsekújvárról és Zsok Gizella Révkomáromból. Érintettük a lengyel könyvtárügyet is, hiszen Érd lengyel testvérvárosa, Lubaczow könyvtárosai is bemutatták intézményüket.
 
A konferencia szakmai programját derűs nyugalommal levezető Gerber György biztosította az összekötést az előadások között úgy, hogy még az időbeli határokat is sikerült betartani.
 
A tanácskozás végén Döcsakovszky Béla polgármester úr ismét köszöntötte az 50 éves könyvtárat, majd bemutattuk, és minden résztvevőnek átadtuk a Jubileumi emlékkönyv címen megjelent könyvünket.
 
A következő napon, szeptember 23-án Érd városának, egyébként nem túl számos nevezetességével ismerkedtek meg elsősorban a külföldi vendégek, de nemcsak ők, hanem a soproni és szentendrei kollégák is.
 
Összességében a konferencia alkalmat, ürügyet adott arra, és egyben kötelezettséget is rótt ránk, hogy végiggondoljuk – és nemcsak az előadók – az eltelt 50 évet. Mit éltünk át, hogyan jutottunk el (egyáltalán eljutottunk-e?) a ládából, zárt szekrényekből, heti néhány órában kölcsönző helytől az információs központig? Valóban a város dolgozószobája-e a könyvtár? Olyan közösségi tér, találkozóhely, ahová a fiatalok-idősek azért jönnek, hogy szabadidejüket értelmesen, kulturáltan, mégis felszabadultan eltöltsék? Valóban a helyi információk tárháza, feltárója, közvetítője vagyunk-e? Valóban központi szerepünk van-e a település közéletében? Milyen szakmai, helyi kulturális és sajtókapcsolatokkal rendelkezünk, kihasználjuk-e ezeket a továbblépések érdekében? Alkalmazkodtuk-e (ha nem is a végeken, de a munka sűrűjében dolgozó könyvtárosok) ezekhez az igényekhez? Minden városi könyvtár megfelel-e ezeknek az elvárásoknak?
A felmerült kérdéseket már otthon, saját intézményünkben kell megválaszolni. Nézzünk önmagunkba: mindig mindent megtettünk-e, amit a szűkre szabott tér megengedett? Nem esünk-e gyakran túlzásba, mikor a pénzhiányra hivatkozunk? Vagy talán nagyon is keveset hivatkozunk rá, és csendben tesszük a dolgunkat, ahelyett, hogy „melldöngetve” hangsúlyoznánk fontosságunkat, a pénzügyi gondok mellett elért eredményeinket!
 
Bennem ezek a gondolatok, kérdések vetődtek fel, fogalmazódtak meg az előadások, a beszélgetések során. Ha mások is elgondolkodtak – és ez bizonyára így van – már nem szerveztük hiába. Megint tettünk egy lépést előre.

Fotótár: Konferencia, "Városi könyvtárak az ezredfordulón"