2014. június 18.
2014. június 18-án Vecsésen gyűltek össze a Pest megyei könyvtárosok, az egy éve új épületet kapott, a könyvtárat is magában foglaló kulturális központban. Az időjárás kegyes volt hozzánk, se a hőségtől nem szenvedtünk, sem fáznunk vagy megáznunk nem kellett. Az egybegyűlteket először
Bazsóné Megyes Klára titkár köszöntötte, aki az összejövetelt vezette is a későbbiekben. Ő a 15 éve minden évben megtartott korábbi könyvtárosnapokat is felidézte.
Ezt követően
Szlahó Csaba polgármester személyes hangú köszöntése hangzott el. Az ilyenkor megszokott udvarias szavakon túl látszott, hogy tényleg emlékek fűzik a könyvtárhoz-könyvtárosokhoz, felidézte, hogy egy vizsgára való felkészülésben hogyan segítettek. Azt is elmesélte, hogyan zajlott az új épület tervezése, kivitelezése. Kiemelte, hogy szerinte a digitális eszközök világában is a könyvtár maradandóbb lesz. Még azt is figyelemmel kíséri a Polgármester Úr, hogy a könyvtárosok bérét még nem rendezték, és reményét fejezte ki, hogy ez hamarosan megtörténik.
Vadászi Istvánné Marika, a könyvtár vezetője következett. Elmesélte, hogyan fejlődik a város, hogyan jött létre a Bálint Ágnes Kulturális Központ. Mivel ez az utóbbi időben téma volt, megemlítette, hogy a költségvetésük önálló maradt a közös épület ellenére is. Rendhagyó, de rokonszenves módon kollégáit is egyenként bemutatta.
Végül
Fülöp Attiláné, a PEMEKSZ elnöke szólt hozzánk. Örömmel mondta, hogy Vecsés olyan hely, ahonnan jó ötleteket tudunk tovább vinni.
Kiosztották a TÉKA-díjakat. Két százhalombattai,
Kovács Marianna és
Nagy Zsoltné, egy ceglédi,
Sebestyénné Szilaj Anikó és egy ráckevei kolléganő,
Deminger Ágnes kapta meg a 25 év megyei szolgálatért járó díjat.
A Nagy Ferenc-díjra kiírt pályázat eredményes volt,
Kiss Regina, ikladi könyvtáros kapta ezt az elismerést. Nagy öröm látni, hogy Regina milyen lelkesen és kreatívan végzi munkáját, ezt pályamunkája, dolgozata is bizonyította.
Bazsóné Megyes Klára beszélt arról, hogy a mi tagszervezetünk a legnagyobb az MKE szervezetek között, és szerencsére sok köztünk a fiatal is. Idén 23 új tagunk van, és – immár hagyományos módon – a megyei szervezetbe újonnan felvett tagok a kártyájuk átvétele mellett be is mutatkoztak.
Ezután következett az ünnepi műsor, a helyi Rozmaring tánccsoport parádés bemutatója, ami a sváb kultúrába is betekintést engedett nyerni.
A szakmai munkához visszatérve
Fehér Miklós, az MKE főtitkára beszámolt arról, hogy a minisztérium felé referált az év fiatal könyvtárosa címre beadott pályázatokról, ezzel is mutatva a szakma presztízsét.
A főelőadó,
Fenyő D. György magyartanár lépett a mikrofonhoz, és egy sokunkat érdeklő témáról, az olvasási szokásokról tartott előadást. A felmérések szerint az emberek 1/3-a olvas (több mint 1 könyv évente), 1/3 néha olvas (1 könyv évente), 1/3 nem olvas. Az utolsó kategória megszólítása a legnehezebb feladat, és a másodikból is könnyű kiesni. Itt értelemszerűen csak az első kettőről lesz szó. Három szempontból járta körül a témát.
1) Mit olvasnak? Harry Potter, Gyűrűk ura, Éhezők Viadala, Trónok harca, Vámpír-könyvek, Alkonyat, Szent Johanna Gimi, Rumini. Ezek hosszúak, vastagok, van folytatásuk, mégis keresik őket, tehát nem a mennyiség a gond. Mind virtuális térben játszódik, hátat fordít a realitásnak, ma mesére vágynak a fiatalok. Az ifjúsági irodalom és a lektűr nehezen különül el. Az egyetemista se olvas feltétlenül színvonalasabbat. Keményedik az ifjúsági irodalom, szörnyek, halál is előkerülnek, az őrző-védő szerep elvész az irodalomból. Magyartanároknak ezzel számot kell vetni.
2) Hogyan olvasnak? Az elektronikus felület hódít. A könyv lineáris, az interneten ez nem így van, ott ugrásszerűen olvasunk. Ha visszatérünk a könyvhöz, akkor nehézséget jelent visszatérni a linearitásba – az elágazásos könyvek is ezért jelentek meg. A verbális és a képi olvasás az agy számára más, a verbálisat lassúnak érezzük. A globális és az informális olvasás is szembeállítható. A világhálón is az egyes információkat keresik, a gyerekek ezért végképp nem figyelnek az „egészre”. A könyvek tartalmazta struktúrák helyett a digitális világot jellemző egyedi elemek a fontosak. A könyvet értelmező módon olvassuk, a digitális világban egyszerre több felület van nyitva.
Míg a könyvnél az alkotói szándék a fontos, addig a számítógépnél a befogadó. Még a CD-t is az elejétől a végégig meghallgattuk. Ma már összegyűjtjük, amit akarunk, és csak azt hallgatjuk. Mindez nem értékítélet, csak ténymegállapítás.
3) Megváltoztak a kulturális szokások. Az irodalom jelentősége visszaesik a saját kultúrában. A film, a zene, az internetes játék fontossága nő, a könyv háttérbe szorul. Ugyanakkor az olvasás és a géphasználat átfolynak egymásba, a letölthető anyagok, a tablet, az okostelefon révén. Az a gond, ha a papírtól is azt várom, mint a digitális eszközöktől. Az olvasást lassúnak érzik, a kézi írásbeliség is visszaszorul. Képeslap, kézzel írott levél hol vannak ma már? Más tempót képviselt! Mindez az olvasással összefügg, az is felgyorsul.
A sima levélben történetet kell komponálni. Emailben, chatben nem szükséges ez, hiszen bármikor írhatok. Ha folyamatos az információ áramlása, nem építünk fel történetet. Tábor után nincs beszámoló, mert közben is naponta beszélnek a szülő és a gyerek. A lényeges és lényegtelen szétválasztása hiányzik.
Szimultán kommunikáció folyik. Pl. régen „csak” tévét néztünk, egyszerre egy dolgot. Ma már az alsó csíkon másik hír is megy. Az információ értéke csökken. Rövid távra születik minden. Régen ez nem így volt.
A tartalmas és elgondolkodtató előadás után két rövidebb korreferátum hangzott el.
Némedi Tivadarné Ceglédről egy sikeres kezdeményezésről számolt be. Fiataloknak egy olyan közösségi teret hoztak létre, amely funkciójában túlmutat a hagyományos könyvtárképen. NKA-pályázati támogatással bútorokat vásároltak, a technikai eszközöket a könyvtár alapítványa biztosította. Délutánonként van nyitva az ifjúsági könyvtár. Az állomány kínálatában a könyvek mellett, folyóiratokat, cd-ket, dvd-ket és társasjátékokat találnak. Az író-olvasó találkozók mellett klubokat, nyelvtanfolyamot, alkotó fiataloknak bemutatkozási lehetőséget, középiskolásoknak vetélkedőket, előadásokat tartanak. Az iskolákkal jó a kapcsolat, a szervezett látogatások is jól működnek. A növekvő statisztikai adatok – látogatók és kölcsönzők száma – alapján is eredményes a (főként 14 – 18 éves korosztályt célzó) Ifjúsági könyvtár.
Péterfi Rita, a PMK munkatársa a „Szülői értekezlet” az olvasás segítésére c. programról beszélt röviden. Arról beszélgettek a könyvtárban, hogyan érdemes gyereket nevelni, 15- 20-an jöttek. Először zömmel szülők, óvónők, majd pedagógusok. 1 helyett 2 óra lett végül. Sokszor egymásnak adtak tanácsot a szülők. A végén kaptak honlaplistát, meseterápiás tanácsokat is adtak nekik.
Péterfi Rita bemutatott egy 2013-as gyermekolvasási statisztikát is, a Sziklából kinyert adatok alapján, de az egyes szerzőkről dia is készült. Érdekességként az első néhány helyezett
1. Geronimo Stilton
2. Bartos Erika
3. Marék Veronika
4. Sven Nordquist
5. J. K. Rowling
6. Böszörményi Gyula
A délelőtti program után pompás ebéden háromféle ételt tálaltak fel az előzetes választás alapján. Kaptunk hozzá eredeti vecsési savanyúságot, és akinek ízlett, az vásárolhatott is belőle az előtérben. Önmagáért beszél, hogy hosszú sorok kígyóztak az árusoknál!
Végül
Frühwirth Mihály helytörténész tartott előadást a névmagyarosításról. A 18. századig a latin nyelv és a „hungarus” tudat volt a jellemző. A 19. században történt a nemzeti ébredés a nemzetiségek körében is. Az asszimilációs törekvéseknek több oka is lehetett: előnyszerzés, hátrányos megkülönböztetés elkerülése, önismeret hiánya, nyelvvesztés.
A túlalkalmazkodás szociálpszichológiai jelensége is érdekes, amikor egy egykori nemzetiségi lesz a magyarosítás legnagyobb híve. Az iskola, a hadsereg, a hivatalnoki állás, és az egyház is az asszimiláció eszköze volt, amennyiben a vallás a többségi társadaloméval azonos, mert ha eltér, akkor a nemzetiségek fennmaradását segíti.
Az előadások után megtekintettük a Bálint Ágnes Emlékházat és a Tájházat.
2002-ben vették meg a Tájház épületét, bácskai svábok is adtak támogatást hozzá. A Tájházért Alapítvány a tárgyak tulajdonosa. 2011-ben avatták fel. Nagyon vigyáztak rá, hogy minden hiteles, eredeti legyen, még a szobák elrendezése is, például nincsen központi fűtés vagy konvektor, csak egy eredeti kályha a konyhában.
A Bálint Ágnes Emlékház az írónő hajdani vecsési otthona volt, ahol 61 évet élt. Udvarán Morzsa kutya háza és egyéb, Bálint Ágnes meséiből ismert figurák fogadták a látogatókat. A vállalkozó szellemű kollégák egy csúszdán rögtön a mélybe vetették magukat. Hogy ott mit találtak, maradjon az ő titkuk, aki kíváncsi, menjen el és nézze meg!
A házban Bálint Ágnes lánya vezette a csoportot, ahol az írónő életével ismerkedhettünk meg, itt mutatják be életét eredeti képeivel, használati tárgyaival.
Örömmel vettünk részt ezen a kiváló és változatos programokat adó napon. Köszönjük a vecsési kollégáknak a remek szervezést, az élményeket és a szívélyes vendéglátást.
